Van bennünk egy
érzés, ami mindig arra késztet bennünket, hogy szeressünk, keresünk valakit,
akit kicsit másképpen szerethetünk, mint a többi embert, aki fontos nekünk. Az
érzés mindig ugyanaz, de a szerelem mindig más.
Mindegy, hogy
hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen.
A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy
biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha
nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába
kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy
esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk
miatta. Mert abban a
pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy
megtaláljon minket. És megvált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése