2013. június 23., vasárnap

(Íz)origa

Lassan, buján terültek el a hatalmas, selyemmel bevont ágyon. Élvezték azt a mindent eldöntő pillanatot, mikor még a vágy visszafogható, mikor még vannak korlátok, de lehet tudni, hogy bármelyik perc elhozhatja a teljes egymásba olvadás extázisát.
Húzták az időt. Éppen hogy csak egymáshoz értek, csak amennyit, muszáj volt. A férfi ujjbegyével simogatta a nőt, a homlokától egészen a lába ujjáig, miközben a vágyban lassan elmosódó babaarcot nézte.
A nő kezével, a férfi hajával játszott, finoman borzolta a pelyheket a nyakán, néha kicsit erősebben markolt, néha teljesen elengedte. Gyönyörködtek egymás arcában, mindketten élvezték a keserédes macska-egér játékot.
Majd a férfi a nő fölé hajolt, belenézett a mélybarna szemekbe, és közben az a képtelen ötlete támadt, hogy a nő szeme nem is igazi, hanem krémes, különösen lágy tejcsokoládéból van. Összefutott a nyál a szájában, és a nő ajkába harapott, majd csókolni kezdte, kiéhezve, de kissé még visszafogott vadsággal. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a nőnek tojáslikőr ízű a szája. Pár pillanat, és már látta is a málnából készült női ajkat, az ízletes (fül)kagylót, az omlós tésztából gyúrt orrot.
Ugyanebben a percben a nő azon kezdett gondolkodni, hogy lehet az, hogy a férfi csókja olyan, mint a legfinomabb, érett brazil kávé, hogy a bőre pont olyan ízű, mint a jeges, simogató fagylalt, a kezei, mint a frissen sült fokhagymás lángos...
Egyre éhesebben vetették magukat egymásra. Szemük előtt táncoltak a testrészek, mint megannyi fűszeres, sült hús, ropogós langyos kenyérré váltak a nyakak, epres nyalókává az ujjak, mentaízűvé a bőrük, folyt a tejszínhab, a mámorító pezsgő, volt már velőpirítóssal, meg beafsteak, csípős kolbász és omlós sütemény.
Egy pár percig még szédelegtek a különös ízektől, az orrba lassan bekúszó illatoktól, nyalogatták, ízlelgették, szagolgatták egymást; a színes, zamatos ételek képei csak táncoltak a szemük előtt.
Majd menthetetlenül egymásnak estek.
...
Órák óta csend volt, egyetlen kicsi zaj sem szűrődött ki a hálószoba ajtaja mögül. A szobalány komolyan aggódni kezdett, az alvás ilyenkor nem jellemző rájuk, a férfi amúgy is horkol, azt hallaná. Ki nem mehettek, így biztos, valami baj történt
- gondolta magában.
Először csak csendben kopogott, majd egyre erősebben, a végén már egyenesen dörömbölt a kulcsra zárt ajtón.  Egy idő után annyira ideges lett, hogy gondolkodás nélkül, erőteljesen feltörte az ajtót. Félénken, szinte szégyenkezve kukkantott be a hálószobába. A szobában nem volt senki. Csak két fehér, maszatos szalvéta feküdt az ágyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése