Bezárt ajtók mögött

Megítélésem szerint a családon belüli erőszak témája általában még mindig csak két ok miatt kerül be a média által a köztudatba: egyik, ha már visszafordíthatatlan esemény történik és az erőszak vége a halál, illetve ha közismert szereplő az elkövető.

A nő- és gyermekbántalmazás a társadalmunk legsötétebb titka, szinte áttörhetetlen tabuja. Minden ötödik nő rendszeresen fizikai vagy lelki erőszakot szenved el, és erről nem mer beszélni senkinek. Miért nem? Mert mindig az áldozat az, aki szégyelli magát. Azért sem, mert a bántalmazó megfenyegeti az áldozatot, hogy ha kitudódik, akkor bosszúra számíthat. Végezetül pedig ne feledjük el, ma is egy olyan társadalomban élünk, ahol még mindig tartja magát az évszázados “bölcsesség”: asszony verve jó. És az is, hogy “a gyereknek néha jót tesznek egy időben lekevert pofonok”.

Laikusként talán azt a legnehezebb felfogni, hogy ha valaki egy bántalmazó kapcsolatban él, ahol a társa rendszeresen veri, megerőszakolja, megalázza, akkor miért nem tud kilépni? Azért, mert segítség nélkül képtelen rá. A bántalmazás soha nem “csupán” fizikai aktus, ott kezdi ki az embert, ahol a legvédtelenebb: az önbecsülésében. Kialakul egy ördögi kör: az áldozat mindig magában keresi a hibát, megpróbál megfelelni a másik kimondott vagy ki sem mondott elvárásainak, hogy elkerülje a fájdalmat.

A bántalmazott nők túlnyomó többségét gyerekkorában is bántalmazták, vagyis azt tanulták gyerekként, hogy ezt “érdemlik.” A kitörés rendkívül nehéz, az áldozat fél segítséget kérni, egyrészt joggal tartva a környezet megítélésétől és érzéketlenségétől, másrészt pedig magától a bántalmazótól. Mindez akkor, ha már gyerekek is vannak a kapcsolatban, még inkább pokoli: a bántalmazó előbb-utóbb a gyermekeket is verni fogja, a nő pedig ettől még kiszolgáltatottabbá válik, hiszen akkor már nyíltan folyik a zsarolás: Ha elhagysz, megbosszulom a gyerekeken.

A családon belüli erőszak sokkal gyakoribb, mint azt akár elképzelni mernénk. Mivel ez mindig két ember vagy egy család “magánügye”, a többsége soha nem derül ki, vagy ha mégis, már nagyon későn. Magyarországon minden héten meghal valaki – nők és gyerekek – családon belüli erőszak következtében.

A legfontosabb, hogy vegyük észre, ha valaki a környezetünkben még borús időben is a napszemüvege mögé rejti tekintetét vagy egyszerűen figyeljünk oda egymásra és vegyük észre annak a jeleit, hogy az illető bajban van. Ne menjünk el mellette szó nélkül, mert az élete múlhat azon, hogy időben kap-e segítséget.