Vannak
esték, amikor biztonságos fészekbe, ismerős illatú testhez bújsz, hosszan nézed
az arcát, belemerülsz a szerelmes, álmos vagy éppen izgalomtól ragyogó
szempárba, vadászatot játszol hazai terepen, tudod, hol vannak akadályok,
ismered a titkos ösvényeket, búvóhelyeket, csapdákat, csalikat, néha hunyó
vagy, néha a bújó, izgalmas és végtelen változatosságú játék az illatos
kertben.
.........
.........
Hunyd le a
szemed, nem kell, hogy láss. Játszd el nekem, hogy hajt a vágy. Legyél vérpezsdítő
vagy legyél lágy, de gyújtsd fel bennem ősi vágyad lángjait. Érezzem ajkad hűvösét,
ahogy ajkamra ég. Enged el magad, vedd a
vérem, oldozd fel testem börtönét. Játssz rajtam, majd ölem adja az ütemet. Nem
baj, ha hamisan játszol, ha bőröd a bőrömbe ég. Lázban égek, képzeletem vadul szárnyal, testem
tomboló és viharos, de ne félj, mert érintésem által, te vágyad is szárnyra
kél.
Add meg magad, érzem sóvárgó leheleted nyakamon, ajkad nedves
érintését, ahogy kalandra vágyó képzeleted, kutatja testem minden porcikáját. Érzem,
ahogy szíved dobban,
ahogy ernyedt tested megfeszül, amint lényed lángra lobban.
ahogy ernyedt tested megfeszül, amint lényed lángra lobban.
Lassú ritmusban ringatod tested. Felhevült erőd felettem gyengéden
vaddá nő. Kezemben démon lettél. Ölelsz, harapsz, akarsz magadnak. Ujjaid
lágyan haladnak szemérmed felé. Remegő ujjbegyeim, mely testedet szeli, forróbb
a nap lángoló bugyránál így vágyad, melegségre talál. Érintésem, átjárja tested
minden vágyra vágyó domborulatát, még ha éget is, mert kéjed, áldozatra képes,
csak ha egy pillanatra is, de éghess.
Játszom Veled. Tested reszketi a gyönyört, ahogy ízlelget nyelvem
a lepedő fölött. Sikítasz, zihálsz, ahogy a kéj túlpartjára átérsz. Megpihensz
testedbe visszaszállva.
Játszol velem. Elragad magával a mámor, játékod messzire repít,
távol a valóságtól. Leheleted, mint hűs esti szellő száll bőrömön a szerelmes
felhő. Testünk összeér, s hevesen keresem a mélyt, melyben elmerülök. Vágyam
tárgya benned él, s ölelő karomban vonaglasz és akarsz többet; tépsz, sírsz,
harapsz, ahogy nevet ránk az őrület.
Majd elnémul
minden, ránk szakad, a csönd egymás mellé fekszünk, kezed pihen a kezemben és kisimuló
arcodon látom, gyönyöröd indaként fon át, szerelmes ölelésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése