Álmatag, buja démonpillantás,
borostyánszínben tündöklő varázs. Vesztedre elhiszed, csak neked szól, neked
jár.
Hamis illúzió, csalóka ábránd. Karcsú,
izgató, sejtelmes női test, polipként fon körbe karjaival, ha leszáll az est. Combjait
szorosan köréd tekerve, forrón magába zár. Nedves öle vágytól lüktet, nem
menekülsz, míg az extázis nála csúcsra jár. Éji pillangóként repdes, csapongva
száll, pókként les áldozatára, s újra rád talál.
Birtoklón ölel át, érzed a
megsemmisülés vár. Piócaként szívja véred, talán a reggelt még megéred. Ernyedten
zuhansz a tudattalan mélybe, mézédes szavakkal csal ismét lépre. Kígyónyelvével
körbepásztáz, vesztedre behódolsz, nem hátrálsz. Kéjesen vonaglik, rád borul,
szemében vad erotika dúl, értelmed fellázad, riadót fúj, nem menekülhetsz, mert
tested elárul. Óvatosan kúszol, húsodba mar, e pillanatban csak téged akar. Karmával
megragad, széttép, s te örülsz, hogy még élsz. Eltaszít, meztelen valód didereg,
fázik, mert a Macskanő gátlástalanul vadászik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése