2015. március 22., vasárnap

Valaki ad, valaki elvesz

Érkezel Lucifer aranyszínű lován, magad mögött hagyva angyali mivoltodat. Adod azt, amit kínálsz. De mozdulatomra elrejted. Titkolod. Mi ez a játék? Ne játszd! Lépjünk tovább! Ne kelljen lopnom, rabolnom. Tartogatod. Látom. Ott van a markodban. Mutasd! Az enyém! Nekem szánod, tudom. 
Szél zúg. Hideg a kezed. Dörög, akár a szívdobbanás. Fák lengenek. A karjaid. Futsz. 
Egyre távolodsz. Egyre közelítesz. Mentenéd magad. Mentenél mást. Reped az ég. Beléd hasít. Belém nyilallik. Ég. Lüktet sápadásig. Aztán csönd. Zuhan. Megállsz. Menedéked ha lenne. 
Ez a csönd. Ahogy zuhan. Ökölbeszorított naplemente. Sötétedik. Feketül. Arcodra hull. 
Suttog az ujjaid közül. Megfullad. Gyerünk! Igyekezzünk. Reggel dolgom van. Ide vele- aztán itt sem vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése