Füstölgő hamvad csendben, égő gyertyák narancsos homálya között fekszel. Jön már… közeleg a veszted! Átkarolja tested meztelen szülöttjét hideg tenyerével. Összeér a szánk és eltűnik a világ, csak mi ketten létezünk.
Feszengsz, mert nem tudsz másra figyelni, csak a vágyra, ami fogva tartja tested. Forr a véred, erősen lüktet az ereidben, szíved hevesen ver, szaggatottan lélegzel, Bőröd követeli érintésemet, ajkaid csókomért esedeznek. Bűnös álmaidba temetkezel, itt nem láthat senki sem. Legyőzve félelmemet, átadod magad nekem.
Egy óvatlan pillanatban átveszed az irányítást és vágyakozóan, nőstény ördögként csábítasz ágyadba, én engedek minden kísértésednek. Szenvedélyed csillapíthatatlan, mohón követeli érintésem. A parázs fellángolt, vörös fénye elöntötte testünket, agyunk kikapcsolt, és egymásba olvadtunk a kéj kénköves poklában, ami a mennyeket hozza el.
Ruhám ólomként nehezedik felhevült bőrömre, melytől pillanatok alatt megszabadítasz. Meztelenségünk ajzószerként hat, akarlak egészen. A vágy édes illata megrészegít, kiéhezett vadként követelem mindenedet. Ágyékom lüktetése elviselhetetlen és te kitárulkozol nekem. Szorosan húzlak magamra, egyre mélyebbre, várva a csodás kielégülést. Gyors lélegzetem sikolyt hordoz számodra, mely hangos mégsem kínzó, őrjítően kitartó testünkre feszülő kéjt kelt bennünk.
Egy óvatlan pillanatban átveszed az irányítást és vágyakozóan, nőstény ördögként csábítasz ágyadba, én engedek minden kísértésednek. Szenvedélyed csillapíthatatlan, mohón követeli érintésem. A parázs fellángolt, vörös fénye elöntötte testünket, agyunk kikapcsolt, és egymásba olvadtunk a kéj kénköves poklában, ami a mennyeket hozza el.
Ruhám ólomként nehezedik felhevült bőrömre, melytől pillanatok alatt megszabadítasz. Meztelenségünk ajzószerként hat, akarlak egészen. A vágy édes illata megrészegít, kiéhezett vadként követelem mindenedet. Ágyékom lüktetése elviselhetetlen és te kitárulkozol nekem. Szorosan húzlak magamra, egyre mélyebbre, várva a csodás kielégülést. Gyors lélegzetem sikolyt hordoz számodra, mely hangos mégsem kínzó, őrjítően kitartó testünkre feszülő kéjt kelt bennünk.
Ó, még! Zuhanj, szédülj velem! Zihálj! Nyögj! Fogad be a minő érzést forró gyönyörét. Izzadj, testünk forró lávaként terüljön szét szerelmi fészkünk édes homályába!
Reszketve gátlások nélkül jutunk el gyönyör kertjéhez és tudom, közel már a kielégülés.
A sötét szobát betöltik vad sóhajaink és a vágy mézédes illata. Mely bódítóan hat érzékeimre. Kipirultan, verejtékben úszva, hevesen dobogó szívvel, adjuk át magunkat a beteljesülés hatalmas erejének, mely átjárja egész testünket. Kielégült percek halmaiban, csenddé válunk egymás karjaiban. Mosolyogsz, s én csak figyelem, ahogyan elillansz mellőlem.
Reszketve gátlások nélkül jutunk el gyönyör kertjéhez és tudom, közel már a kielégülés.
A sötét szobát betöltik vad sóhajaink és a vágy mézédes illata. Mely bódítóan hat érzékeimre. Kipirultan, verejtékben úszva, hevesen dobogó szívvel, adjuk át magunkat a beteljesülés hatalmas erejének, mely átjárja egész testünket. Kielégült percek halmaiban, csenddé válunk egymás karjaiban. Mosolyogsz, s én csak figyelem, ahogyan elillansz mellőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése