Azt álmodtam, hogy… hogy látlak meghalni…
Fordulok egyik oldalról a másikra, de már késő. A kétségbeesés már nem enged visszaaludni.
Mély sóhajok koppannak a nyirkos aszfalton. Az éjszaka messzi partokat figyel üres szemeivel, de holnaptól csitulnak a hangok, és csak ábrándot kongnak a harangok, ezért hogy újra eső mossa a lidérc lépteket, hogy a jövőbe karcolhasd a végtelent.
Kérlek, szoríts magadhoz, és mondd azt, hogy szeretsz. Hazudj édes álmokat, és vágyaid tengerét fesd meg bennem. Szavaid hamissága leplezze valódi célod. Hazudd, hogy az éjszaka után lesz holnapunk. Tedd meg, gyógyíts meg álnokságoddal, és a sebeket fedd el mérgeddel.
Fordulok egyik oldalról a másikra, de már késő. A kétségbeesés már nem enged visszaaludni.
Mély sóhajok koppannak a nyirkos aszfalton. Az éjszaka messzi partokat figyel üres szemeivel, de holnaptól csitulnak a hangok, és csak ábrándot kongnak a harangok, ezért hogy újra eső mossa a lidérc lépteket, hogy a jövőbe karcolhasd a végtelent.
Kérlek, szoríts magadhoz, és mondd azt, hogy szeretsz. Hazudj édes álmokat, és vágyaid tengerét fesd meg bennem. Szavaid hamissága leplezze valódi célod. Hazudd, hogy az éjszaka után lesz holnapunk. Tedd meg, gyógyíts meg álnokságoddal, és a sebeket fedd el mérgeddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése