2015. április 29., szerda

Mindenhol

Azon az estén, mikor majdnem minden megváltozott, elkezdett esni. Nem, ez nem az a fajtaeső volt, ami monoton kopogásával észrevétlenül csempészi be a szomorúságot a bőrünk alá, hanem az a másik fajta, a felszabadító, életet adó, megtisztító eső. A víz tisztára mosta az emberek arcát, a koszos utcagyerekek lábait, elmosta a port és a város minden mocskát.
A szoba börtönében ültem, meleg, kellemes fényektől körülölelve, magányosan. Az érzés gyorsan a torkomba kúszott, kicsi, kemény gombóccá merevedve bennem. Ha az ágyra néztem, ott volt a lábfejed, kicsit kilógott a paplan alól, a sarokban a nevetésed találtam, a tükörben a pillantásoddal találkoztam. Ott voltál a fürdőben a mosdónál, és én néztem, ahogy tisztára öblíted szappantól habos arcodat, és ott voltál a konyhában is, és láttam, ahogy reggelizel.
Időnként rám mosolyogtál, hallottam a szavaid, láttam szikrázó mosolyodat, az üvegből visszatükröződött arcodat. Beléd ütköztem a szobában, hallottam, ahogy nyitod az ajtót, láttalak egy gondolattal a fejedben, és hallottam, ahogy szerelmes dallamokat dúdolsz a zuhany alatt.
Pillanatokra nyugodtam csak meg, mikor a lakás egy-egy szegletében megtaláltalak, majd az eszmélés fájdalma zsibbasztotta el az agyamat. Forróságból a végtelen hidegségbe zuhantam minden percben, tehetetlenül nézve, ahogy a belső kártyavárak egymás után dőlnek össze.
Szinte önkéntelen volt a mozdulat, amivel felálltam, hogy kimenjek az utcára. Arcomat felfelé fordítva vártam, hogy az eső kimosson belőlem mindent, éreztem, hogy a hideg víz végigfolyik a hátamon, lecsöpög a hajamról, bekúszik a tarkóm alá, majd a hátamon egészen a cipőmbe, lassú, nehézkes nyugalomba ringatva el.
Nem tudom, talán egész sokáig álltam odakinn, abban a hatalmas esőben, amilyen talán azóta sem volt, és egyszer csak meghallottalak. Halkan, kicsit bizonytalanul szólongattál.
Kinyitottam a szemem, és ott álltál előttem, fázva és vizesen, és megöleltél, és én tudtam, hogy éjjel majd a talpad újra kilóg a paplan alól, reggel szerelmes dallamokat dúdolsz majd a zuhany alatt, és tudtam már azt is, hogy ez nekem a minden, és ott vagy mindenhol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése