2014. november 1., szombat

Azon merengek...

Mintha láthatatlan térben, áthatolhatatlan falak között élnék. Fogy a friss levegő, megfulladok. A bizalom, mint kioltott tűzből az elenyésző füst, szökik, tűnik el mellőlem. Csalódás veti meg ágyam. Pupilláim mögé hatolnak a szennyezett szavak. Ma este lelkem szeretője a gyötrelem.
A kötelesség egy pillanat alatt megbecstelenítve hever mellettem. Hamis illúziókban ringattam magam és most széthullott ábrándok közt büntet a látszat. Nézném, amit akartam és bénultan figyelem a megerőszakolt valóságot. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése