Örök vágy

Ebben az ezer egy éjszakában szemem becsukva hallom a zenét. Szenvedély nyújtja a kezét kérőn felém. Reszket a szívem, érte remegek, behunyt szemmel táncolok vele.
Testem ritmusa, az övére válasz, csípőm simulva követi táncát.

Szeráj mélyén fülledt a levegő, erotika süt belőle. A vágy fátylába burkolózva, lágyan búgó zeneszóra kacérkodik. Kerek csípőn, kecses vállon, dús kebleken játszik a fény. Ring a csípő, száll a dallam, táncol ringatózva. Kígyózóan nyújtja kezét, testét lágyan tekergeti. Sugározva sejteti az éjjeli kéjt. Ahogy arcához emeli kezem, beletúrok lágyan leomló hajába, majd lassan elindulok a nyaka felé. Ujjaim követik a nyaka ívét, megpihennek mellei dombján, majd tovarebbennek a ringó csípőjére, és körberajzolom köldöke mélyedését. Épp csak érintem a bőrét, mégis borzongás fut végig rajta. Ahogy magamhoz ölelem, szeme lecsukódik, és várakozón felsóhajt…

Ebben a különös éjszaka ködében, fülledt homályos terem zugában forgunk, a zene ütemére hajlongunk megbabonázva. Majd összefonódott testünk remegése elsimul, ziháló lélegzetünk lassan egymásba csitul, szemünkben tovább lobog a láng, az egymást kereső, kielégíthetetlen, örök vágy.