Vannak napok, amikor nagyon marja a kacagó szívet a valóság! Milyen furcsa az igazság, itt a felhők alatt! Ha beszélsz róla, vagy hallgatsz, ugyanúgy bántanak.
Mert ha az ajkak némák is és a szemek lehunyva hallgatnak, a tánc képes arra, hogy meggyóntassa a lelkeket.
Mindenre, ami bennem van és mindenre, ami ma bizonytalanul körbevesz, egy nap új kontúrokat festek.
Menekülök. Menekülök e világ elől. Fejem teli a gondolatokkal, lelkem az érzelmekkel. Emberek jobbról-balról nekem jönnek. Szakad az eső. Menekülök. Aztán hirtelen megtorpanok, megfordulok és rádöbbenek te jobban félsz őszinte tekintetemtől, mint én ítélkező szavaidtól és már te menekülsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése