Beléd olvadnék

Fekve az ágyamban a plafonra mondatokat rajzoltam és egész reggel azon gondolkodtam, hogyan lehetnék melletted. Te még takarót húztál a fejedre, az utolsó előtti álmodat álmodtad. Csupán a gondolat szállt hozzád, s befurakodott párnád alá, ringatni álombéli vágyakat.

Közben én torlaszokat bontogattam egyenként, szép rendesen, nem hevesen, mert néha kell a józan ész. Egyszer majd kész leszek vele, szétszedem a szavaidból ácsolt korlátokat, melyek az utamat körbeveszik. Akkor majd felébredsz, s megmondod nekem, hogyan olvadhatnék beléd, mint a mézcsepp nyelved hegyén.