Egy megálmodott pillanat

A fiú nem tudta levenni róla a szemét. Órák óta csak nézi és azon kapja magát, hogy értetlenül bámul rá vissza a kékség, Rámosolyog és a kék szempár visszamosolyog. Halk andalító negédes dallam mellett egy másodpercig még élvezik a pillanatot, hogy elveszhetnek egymás tekintetében, de óvatosabbnak kell lenniük. A titok melyet régóta magukban őrizgettek néha-néha felerősödik, és ha nem vigyáznak ezekben a pillanatokban felégetheti az egész jelenüket.  Akkor pedig nem lesz több titok, nem lesz miben reménykedjenek és elvesznek a vágyak Köddé válhatnak beteljesületlen álmaik. Nem lesz semmijük, amibe kapaszkodni tudnának. Nem lesz az a reménytelen érzés a szívemben, amit akkor érez az ember, ha valamit nagyon szeretne, de nem kaphat meg.

A dallammal teli szobában hirtelen felcsendült a valóság, a dal véget ért. Majd egy hirtelen mozdulattal elkapják tekintetüket és ezzel együtt magukkal viszik mindazt, amit adtak egymásnak. A képzelgéseket, az átálmodott pillanatot, a szívdobbanást, amit akkor éreztek mikor mélyen egymást szemébe néztek. Mindketten tudják nem fog maradni semmijük csak a vágy és a titok.