Elmerengek, s átadom lelkem a sárga leveleknek, akik halottan,
csöndben fekszenek tájban, de mégis gyönyörű látványt nyújtanak éppen. Egy
pillanatra, csak egy gondolatra megállok a tölgyfánál kinek öltözéke megkopott
már és megölelem azt derekánál. Érzem, ahogy szívverésem együtt lélegzik az
öreg tölggyel, majd megdöbbent egy kéz érintése, mert valaki a másik oldalról
szintét a fát karolja.
Egy angyalt pillantok, megdobban a szívem és csodálom. Csak néz és
mosolyog, nem szól. Érintése az egyetlen tavaszt öleli rám és minden mozdulata
lággyá erősíti az pillanatot. Talán a kíváncsiság hajtotta ide, hogy szemléljen.
Olykor önző gondolatok cikáznak a fejemben. Milyen érzés lehet egy angyalt, egy
ilyen csodás lényt szeretni? Milyen lehet hozzátartozni, milyen lehet, ha Ő is
szeret és nem csak a távolból álmodozom? Elenged, majd közel lép egészen az arcomhoz. Meg akarom érinteni,
csak egy pillanatra, finoman, ahogy csak angyalt lehet érinteni. Bele
hunyorítok a tekintetébe, ráncolom szemem, s én konstatálom, ahogy az angyal
érdekes játékot űz velem. Megnevettet, leülünk az avarba, percekig csak néz.
Majd elkezd mesélni, mosolygok, és minden viccedén kacagok. Mikor nevetek,
látom rajta, hogy fölcsillan szeme. Mond Angyal, tán kedvelsz? Arcomban látsz
valami szépet? De hogy lehetne mind ez? Hisz te Te vagy, én meg csak én. Túl
szép vagy ahhoz, hogy te utánam vágyakozz. Mit művel? Mintha közelebb ülnél.
Mintha lassan közeledne angyali arca az arcomhoz. A nap sütése és rozsdás barna
sárgás fénye érezteti velem a csodát, majd egy hirtelen szellő furfangosan
cseni el tőlem és táncot járva repíti el. Felkapja. Belekarol. Elviszi.
Könnyedén repíti, s minden kavargó falevélen süvítené üzenetét. Kérlek,
legalább én is hagy repüljek. Kapjon fel, karoljon át engem is a szél. Vigyen
magával, óvjon, mutassa meg a világot.
Lassan, ahogy múlnak a percek, csendben sírni kezdek,
elviselhetetlenül egyedül maradtam a csodával aztán zsebre dugom a kezeimet, s
viszem magammal az angyal üzenetét. De aztán belém csap a felismerés. Túl kevés
lennék hozzá! Kevés vagyok, hogy angyal lehessek, és vele táncoljak a felhők
felett. Ő pedig nem zuhan le, nem adja fel angyali mivoltát. Lehet, jobb lenne
hagyni, elrebbenni fergetegben. És könnyes szemekkel, vágyakozó mosollyal csak
távolról csodálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése