én igen. szépség, boldogság. önfeledtség, elmerülök bennük, semmi kétség. elkábít, láthatatlanul kering bennem, átjárja szívem, testem, lelkem egyaránt. ereim túlcsordulnak tőle, szemem előtt csodák tűnnek fel és buknak alá, megszűnik a külvilág. zenévé torzul minden zaj, fehérré. szűz hóként lebegek és a földön járok egyszerre. ha megérint az idő állni látszik, mégis, a mozdulatlan óramutató nem tartóztatja fel zuhanásom az őrületbe. félelem fájdítja meg fejem. sötét képek peregnek szemem előtt, hörgés tör fel a mélyből, melybe zuhanni kezdek. tény a szer hat, egyre erősebben. rettegéssé fajul minden szavam, gondolataim csak a megváltást várják. soha többet, még egyszer sosem. biztossá erősítem a tényt. elcsitul a világ. eső kezd hullani, narancs, mint a frissen kelő nap. szavak úsznak a levegőben, hullámzik az ég. hánykolódom, valaki elkapja a lábam. húz, nem ereszt. nem enged túl messzire szállni. már megint… megadja, amire vágyok. … mindig. … hogy tudnám nélkülözni. hisz olyan boldoggá tesz. megtölt, életet ad .… szeretem … így lettem függő. a szerelem függője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése