Itt
hagytad a szerelmes hajnalt, magaddal vitted a mosolygó reggel hangtalan szép
muzsikáját.
Itt
hagyok magamból, egy megviselt lábnyomot, mi fájó szavaid tüzében húsomig
beégett.
Itt
hagyom magamból parázsló jaj szavam. Magamba fojtanám, ha a világ összes
szelleme nem kullogna fájó lépteim után.
....
Mert a csend hangján beszélek
hozzád és képzelet szülte szemeidben olvasom gondolataid. Érzem illatod, amint idegen suhan el mellettem és visszanéz rám nem értetten,
hogy most miért és ki az ki lopva lát benne hirtelen hullócsillagot. Mert
naponta újra arcomra ülnek a szilánkok és földet ér bennem a puszta lelkembe
zuhanó hiányod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése