Dallamtalanul lapulok
a hangjegyek között és csak elképzelem, ahogy ütemre hívsz. Kilépek
belőled, pupillád mögül felragyogok
és mosolyodba temetem önmagam.
A dalod vagyok. Kottán megírt hangtalan
érzelem, vonalak közé zárt zavart
értelem. Játssz! Játssz újra el! Hadd szakadjak fel ismét puha ujjaid alatt, rabod vagyok, de még soha szabadabb! Adj hangot nekem! Rongyosra gyűrj, szakadjon a papírmenedék
és tartson meg az emlékezet.
Legyek benned - veled. Néha csak dúdolj, ha magával ránt a forgatag, ha elönt valami förmedvény és meghalni készülsz ott legbelül. De ne hagyd, hogy ellepjen a por a szekrény tetején megannyi megunt, feledett kotta közt. Hagyd, hogy könnyeket öltsön alakod és hangtalanul tenyerembe sírjalak.
Legyek benned - veled. Néha csak dúdolj, ha magával ránt a forgatag, ha elönt valami förmedvény és meghalni készülsz ott legbelül. De ne hagyd, hogy ellepjen a por a szekrény tetején megannyi megunt, feledett kotta közt. Hagyd, hogy könnyeket öltsön alakod és hangtalanul tenyerembe sírjalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése