Van egy pillanat, amikor egymás szemébe néztünk. Összekapcsolódik
tekintetünk, s dobban a szívünk. Velem szemben áll és a tükör másik
oldaláról figyel gesztenyebarna tekintetével. Én a szemem sarkából titokban vizslatom. Rajtakapjuk
egymást, összevillan tekintetünk,
halkan nevetünk. Ő játszik, de
tudom jól, mindez csak szerep, s ha rám néz, megérint, érzem, hogy szeret.
Hiába makacs, hogy önmaga előtt is tagad,
mert kiesik a szerepéből. De ha eljön a pillanat,
beteljesül minden álmunk és úgy érezzük,
hogy mindent-mindent megtaláltunk. Mert én látom és Ő érti
néma szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése