a szenny föle emelkedni.
Fuldokolni mások tettében,
mikor mozdulásban lendülnék.
Húzd szét a függönyt barátom,
mert nem látom az arcod.
Ha pedig elfogytak a szavak,
hányd ki azokat magadból.
Szörnyetegként lesben állsz,
várod a lehulló martalékot.
Egyetlen hitvány pillanatért,
eladatva esküdet kapzsiságra cserélted.
Szabadlábon vétkezhetsz,
s vakon ejt rabságba a gyűlölet.
Légy végre bátor, akkor is,
ha már önképed olykor megtagad.
Hidd el, nincs kegyelem annak,
aki maga oka a bajnak.
Mert nincs istened,
aki megbocsátja vétked.
![]() |
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés A regény színpadi változata |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése