Volt egyszer egy gyerekkor

Volt egyszer egy gyerekkor, és volt benne két gyerek. Egy fiú és egy lány, testvérek voltak. Legalábbis ők annak érezték egymást. Amikor a szüleik elmentek és magukra maradtak mindig játszottak, játszottak táncdalfesztiválosat, és énekeltek ismert slágereket magnóról.  Megválasztották a diszkó királyt és királynőt. Ilyenkor előkerültek legszebb ruhák, a piros rúzs és anya magas sarkú cipője is. A lány egyszerű kis nyári ruhában, lófarokba tűzött hajjal utánozta, amit a tévében látott az énekesnőktől. Órákig próbálták az anyja ruháit, felelevenítve mozdulatait.

A fiún soha semmi hivalkodó vagy különös nem volt, ő nem akart csillogni, akár el is tűnhetett volna a nővére mellett, bekebelezhette volna a hétköznapiság langyos áramlata. Egyetlen varázspálcája az anyja Sasson hajkeféje volt, amiből képzeletbeli mikrofont csinált. De ahogy fellépett a színpadnak álmodott fotel karfájára, átváltozott. Régóta nem vágott, sötét haján játékosan csúszkált a nap, arcélein táncolt a fény, és a szeme barnasága világított. Egyik lábáról a másikra nehezedett, a nadrágja szélét markolászva, arcán titkos mosollyal dalolászni kezdett. Neki nem ment olyan könnyen a produkálás, mint testvérének. Félve, leszegett fejjel kezdett énekelni. Megvolt az a rossz szokása, hogy mindig csukott szemmel énekelt, hogy igazi diszkó királynak érezhesse magát.  Ekkor már tényleg csillogott, annyira, hogy már semmi más nem látszott a szobában csak ő, ahogy lassan, szemét behunyva énekelt a gyermekkor határtalan képzeletére, a végtelen fantáziájára bíztva magát, amitől minden élő és színes lett, a szivárványon túlra énekelte magát. Egy édes, meleg helyre, ahol nincs gond, és bánat, ahol a világ újra színes és tiszta. Ahol megérint a varázslat. Ahol az álmok valóra válnak. Ahol lehet hinni a csodákban.

A zene végig kísérte gyermekkorukat, és közös éneklések közepette lassan tovaszálltak az évek sok-sok együtt megélt élménnyel együtt, de cinkos pillantásukban mai napig ott ragyog a varázslat.

Ha behunyom szemem néha-néha még hallom őket, ahogy holtig tartó hűséggel a két testvér együtt fújja a nyáresték dalát.