Mesélni kezdesz, ámulva hallgatom,
Szavaid édes zene, szélhárfa dallamon.
A szívem minden másodpercben erősebben kalimpál.
Lüktet, vadul, szaporán,
Várja a felszabadítóját, ölelő karjaid szorító tartását.
Majd kiugrik meg sem áll,
Mikor vágyunk minden utat leigáz.
Keresem féltve, vágyó tenyered,
Kulcsolom a kezem a kezedre, el ne vesszen.
Most is őrzöm fény, mint holnap a tegnapot.
Békésen szétárad bennem a szerelem,
Ahogy ebben földöntúliságban bálvány lettél.
Szeretem az árnyat szemed körül,
S mintha az is vélem incselkedne,
Lágyan, simogatva,
Bújik hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése