Csendélet

Néztem az elfutó pillanatot
mondtam volna valamit,
de túl erős volt a sodrás
és a szavak közül kiragadott.
Tudod ma is felszakadt a létezés
dobbanásaim hátoldalán
valami némaság, amikor
kicsomagoltam a reggelt.
Figyellek ma is
azzal a lélegzettel a számban,
amit az első elferdült
pillanatban szívtam be.
Félelmet tanítasz nekem
feszülő szótlan önuralmat
ebben a kiüresedett szűkre szabott,
összegyűrt papírra hányt csendéletben.