Szerelmes oktáva

Megérkezett a nyár, és perzselő leheletével megtölti lelkem legsetébb zugai is.  
Ma réved a boldog emlékezet, és lángvörös fénybe lobbantja a naplementét.
Ma mezei csokorba kötöm szerelmes szavaim, és teszem asztalodra.
Ma kitárom a pudvás kertkaput, és pucér lélekkel várnálak haza.  
Ma úgy rohanok tebeléd, ahogy a folyó keresi tengerét.
Ma megfejtem a hegyek titkát, érzem a virágok szédítő illatát.
Ma hallom az erdők sóhaját, látom a tengernek moraját.
Ma hiszem tündöklő szép szemeid mélyén szerelmed ragyogását.