Jössz, mint segítséget kérő kisbárány és társadul hívod a tavaszt hirdető megváltót. Kedvesen kéred lelkemet, de nem adhatom. Tépnél, mint prédáját a hiúz, te így élvezed a szív halálát. Ha húsomba akarsz harapni hát legyen, én attól vadabb vagyok és szenvedéllyel harcolok. Támadj, tedd meg! Undort szül bennem a tetted. Híres vagy és nagy csábító, kinek szavai súlyosak, és ledöntik az igazság falait. Ordít bensőmből a fájdalom, ahogy kifeszítem angyalszárnyaim és harcra hívlak, hogy a véred vegyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése