Még

Még féltem az arcod lelkembe zárva,
Mint kalitban fogoly madarat,
Még simogat vidám nevetésed,
Mint telihold a sugarat.

Még ölel szemed csillanása,
Mint felkelő napfény a reggelt,
Még látom bús tekinteted,
Mint csillagokat az éjjel.

 

Még kapaszkodom beléd,

Mint cseresznye ág ritka lomjába.

Még remegek érted,

Mint sóhajod, mi itt maradt nekem.

Még eggyé válsz velem,

Mint napnyugtában langy esti szél.

Még őrzöm elveszett szerelmedet,
Mint kőtáblák az ősi jeleket.