Maradj velem

Tudod, néha úgy érzem, ha nem vigyázok, a magányom temet el.
Összenyom, megfojt, megfulladok túl korán.
Talán a következő csatában már föl nem kelek.
S akkor jönnek majd új életek, új mások, új emberek, új szerelmek, emlékképek.
Furcsán hasonlító torz képmások.
Hasonlatok.
Másik én, egy másik te.
Képtelen emlékek.
És ha egy nap elmegyek, már csak egy távolinak tűnő halott vendég leszek.
Tudod, néha úgy érzem, ha egyedül hagysz, emlékeim alá temetnek el.