A Kedveshez

Simogatásnak lágysága Ő,
Mellyel melengeti testem.
Suttogása édes szavaknak Ő,
Mi sejtelmes szavakkal
Hívja elő vágyam.

Éjjelnek szeme Ő,

Mely éberen őrzi álmom.

Hajnalnak sugara Ő,

Mely elsőként köszön rám

Bűvös éjszaka után a pihe-puha ágyban.

 

Szerelem tüze Ő,

Mely fellobbantja szívem.

Vágy karja Ő,

Mi biztonságban tart.

S érzem, ahogy e szerelem ereje,
Érzésekből szövött takarót terít lelkemre. 

Maradj velem

Tudod, néha úgy érzem, ha nem vigyázok, a magányom temet el.
Összenyom, megfojt, megfulladok túl korán.
Talán a következő csatában már föl nem kelek.
S akkor jönnek majd új életek, új mások, új emberek, új szerelmek, emlékképek.
Furcsán hasonlító torz képmások.
Hasonlatok.
Másik én, egy másik te.
Képtelen emlékek.
És ha egy nap elmegyek, már csak egy távolinak tűnő halott vendég leszek.
Tudod, néha úgy érzem, ha egyedül hagysz, emlékeim alá temetnek el.

Még

Még féltem az arcod lelkembe zárva,
Mint kalitban fogoly madarat,
Még simogat vidám nevetésed,
Mint telihold a sugarat.

Még ölel szemed csillanása,
Mint felkelő napfény a reggelt,
Még látom bús tekinteted,
Mint csillagokat az éjjel.

 

Még kapaszkodom beléd,

Mint cseresznye ág ritka lomjába.

Még remegek érted,

Mint sóhajod, mi itt maradt nekem.

Még eggyé válsz velem,

Mint napnyugtában langy esti szél.

Még őrzöm elveszett szerelmedet,
Mint kőtáblák az ősi jeleket.






 

 

 

Láttam a szerelmet

Meneküljetek törött szárnyú angyalok!
Meneküljetek, hogy ne fájjon!

Meneküljetek törött szárnyú angyalok!
Meneküljetek, mert láttam a szerelmet!

Meneküljetek törött szárnyú angyalok!
Meneküljetek, nem adott kegyelmet!

Meneküljetek törött szárnyú angyalok!
Meneküljetek, amíg tudtok!

Meneküljetek törött szárnyú angyalok!
Meneküljetek, vagy én menekülők!

Én már láttam… láttam a szerelemet, angyalként mulatott.