2014. július 31., csütörtök
Dilemma
Mégis valami jön, valamit látok, távol van, de látom. Nem csukom be a szemem, elindulok felé, a sziklákon elcsúszok, kibicsaklik a bokám, de felállok, megyek tovább. És ahogy közelebb érek ahhoz a valamihez, tombol, nézem, nem enyhül. Az ég is vérzik. Egy angyal szárnya végighasította a Napot, az Ördög szomját oltja-e vörös nedű. És igen, ebben a szürreális pillanatban rájöttem. Legtöbben megtesszük, nagy árat fizetve érte. Majd elcsendesedik minden, lehunyja a Nap sebhelyes szemét, könnyével csillagokat dob az égre.Sarkon fordulok és cserben hagyom. Megint felbotlok, most a fejem is bevertem. De egy álom kezet nyújtott felém, és felsegít.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése