A rejtélyek egy nap maguktól felfedik a Titkot és akkor feltárul előtted múltam, jelenem és jövőm. De pókhálód lassan
rászövi emlékeimre a feledés édes mételyét. Mond miért nézel rám oly mereven? Tekinteted sziklaszilárd -hihetném én, ha nem tudnám, nem látnám benned
vad óceánod szilaj hullámait, s nem látnám ott vergődni a remény utolsó deszkájába fogózva
önmagam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése