Amikor kimondom: szeretlek!

Ülök ebben a bíborba burkolódzott szobában és azon gondolkodom, hogy volt, amikor azt mondtam: szeretlek. Teljes odaadással sóvárogtam utánad, testem minden apró rezdülésével a te hangulatodra hangolva… Néztelek és azt hittem, ha kinyújtom a karom elérhetlek, és ha elérlek az enyém lehetsz. Most már tudom, csak a képzeletemben érhettelek el, és csak akkor tudatosult bennem, hogy sohasem birtokolhatlak. Mára az életem részévé váltál. Mindenütt ott vagy, minden lépésemben és tekintetemben. S hitem, mi egykoron kóbor álomként vonaglott az éjben, egyetlen igaz bizonyossággá nőtte ki magát: Összetartozunk. Ez több mint a valaha elképzelt szerelem! Ez én vagyok és te. Mi vagyunk! Akkor is ha túl messze vagy ahhoz, hogy megérintselek. A szerelem csalfa. Ez viszont állandó, és bármikor rád nézek, ezt a biztonságot látom. S ha most ebben a magánytól izzadó szobában kimondom, hogy szeretlek, minden egyes hang biztos alapon állva helytállnak megkérdőjelezhetetlenül.

Benned élek

Vannak esték, amikor biztonságos fészekbe, ismerős illatú testhez bújsz, hosszan nézed az arcát, belemerülsz a szerelmes, álmos vagy éppen izgalomtól ragyogó szempárba, vadászatot játszol hazai terepen, tudod, hol vannak akadályok, ismered a titkos ösvényeket, búvóhelyeket, csapdákat, csalikat, néha hunyó vagy, néha a bújó, izgalmas és végtelen változatosságú játék az illatos kertben.

.........
 

Hunyd le a szemed, nem kell, hogy láss. Játszd el nekem, hogy hajt a vágy. Legyél vérpezsdítő vagy legyél lágy, de gyújtsd fel bennem ősi vágyad lángjait. Érezzem ajkad hűvösét, ahogy ajkamra ég.  Enged el magad, vedd a vérem, oldozd fel testem börtönét. Játssz rajtam, majd ölem adja az ütemet. Nem baj, ha hamisan játszol, ha bőröd a bőrömbe ég.  Lázban égek, képzeletem vadul szárnyal, testem tomboló és viharos, de ne félj, mert érintésem által, te vágyad is szárnyra kél.

Add meg magad, érzem sóvárgó leheleted nyakamon, ajkad nedves érintését, ahogy kalandra vágyó képzeleted, kutatja testem minden porcikáját. Érzem, ahogy szíved dobban,
ahogy ernyedt tested megfeszül, amint lényed lángra lobban.

Lassú ritmusban ringatod tested. Felhevült erőd felettem gyengéden vaddá nő. Kezemben démon lettél. Ölelsz, harapsz, akarsz magadnak. Ujjaid lágyan haladnak szemérmed felé. Remegő ujjbegyeim, mely testedet szeli, forróbb a nap lángoló bugyránál így vágyad, melegségre talál. Érintésem, átjárja tested minden vágyra vágyó domborulatát, még ha éget is, mert kéjed, áldozatra képes, csak ha egy pillanatra is, de éghess.

Játszom Veled. Tested reszketi a gyönyört, ahogy ízlelget nyelvem a lepedő fölött. Sikítasz, zihálsz, ahogy a kéj túlpartjára átérsz. Megpihensz testedbe visszaszállva.

Játszol velem. Elragad magával a mámor, játékod messzire repít, távol a valóságtól. Leheleted, mint hűs esti szellő száll bőrömön a szerelmes felhő. Testünk összeér, s hevesen keresem a mélyt, melyben elmerülök. Vágyam tárgya benned él, s ölelő karomban vonaglasz és akarsz többet; tépsz, sírsz, harapsz, ahogy nevet ránk az őrület.

Majd elnémul minden, ránk szakad, a csönd egymás mellé fekszünk, kezed pihen a kezemben és kisimuló arcodon látom, gyönyöröd indaként fon át, szerelmes ölelésem.