Színes fiókok

Boldogságát, örömét és életének minden apró mozzanatát kicsi emlék-kazettákon tárolta. Egy robusztus szekrényben tartotta őket, külön fiókokba rendezve, precízen időrendbe állítva és felcímkézve. A kazettákat különböző színű és méretű fiókokban tartotta.

Külön piros fiókja volt a szerelmi mámor perceinek. Ezeket szerette a legjobban lejátszani. A képek már elszürkültek volna, ha fantáziájával nem színezi ki a fakó foltokat, végül a kazettáknak már nem sok közük volt a valósághoz, absztrakt, ezer-szín képekké váltak, álom-borítottá  ködös emlékekké és minél többet játszotta őket, annál elvontabbak és valószínűtlenebbek lettek.

Egy másik, nagy fekete fiókban a fájdalmas emlékeket tartotta. Ezeket ritkábban vette elő, bár ezeknek, a kazettáknak volt egy olyan furcsa tulajdonsága, hogy szerették önmagukat lejátszani, a legváratlanabb helyzetekben és pillanatokban elindult a film és jött vele minden, rég elfeledett kín. Az idők során a kazetták egyre feketébbek lettek, vonalaik megkomolyodtak, egyre nehezebbé és kezelhetetlenebbé váltak.

Volt lila fiók is, ebben az álmok feküdtek. Mindenféle rég elfeledett álom, voltak köztük egészen kicsik, és hatalmasak, részben megvalósult, és teljesen kiüresedett darabok is. Néha ezekhez is hozzányúlt, remegő kézzel vett elő egyet-egyet, mint egy régi sosem-volt emléket, gyönyörködött a saját, egykori vágyaiban, örült néha, ha sikerült valami belőle, és szomorú lett mikor megvalósulatlan maradt.

Volt narancssárga, sok-sok kazettával, bennük a barátok, a legkedvesebb örömteli emlékek, napfényről és boldogságról. Néha ezek is magukat játszották, bár ritkábban, mint a fekete színűek, azért előfordult, hogy önálló életre keltek. Jobb pillanataiban ő is lepörgette őket és gyönyörködött az egykori világban.

Voltak kisebb fiókok is, fehérek, szürkék, zöldek és kékek, mindegyiknek megvolt a maga helye az emlékek bonyolult rendszerében.
És eme csodás gyűjtemény tulajdonosa egy napon úgy döntött, letesz egy sámlit a nagy szekrény elé, odaül és minden áldott nap, szépen, sorban lejátssza a kazettákat.
Hogy mi lett vele, senki sem tudja. Azt beszélik, lassan eltűntek a körvonalai.
Talán a szekrény volt az oka.