Esik, két napja folyamatosan esik
az eső és én éppen így töltődöm fel újra és újra. Mintha minden bánatom esőcseppekben
távoznának belőlem. Furának mondható ember vagyok, hiszen szeretem, ha esik az eső. Szeretem, ha a hideg, de olykor
forró cseppek végiggurulnak fázó arcomon, vizes csíkot hagyva maguk után.
Szeretem, ha az édes-sós víz
hozzáér ajkaimhoz, oltva szomjamat.
Az eső engem mindig meg tud nyugtatni. Valamiféle olyan érzés tölt
el, mintha Isten is velem együtt szomorú lenne. Hiszen, általában ahol én
vagyok, akkor esik az eső,
amikor szomorú vagyok. Az időjárás az én hangulatomra van beprogramozva. Néhány
apró, észrevehetetlen esőcsepp
is csillapítja az érzelmeimet. Ha ki tudom adni a fájdalmamat, minden jobb… és
ezt az esőnek köszönhetem…
Emellett az esős sétákat tudom a
leginkább tisztelni… hiszen ilyenkor senki sejtheti mitől is nedves igazán az
arcom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése