 |
| Tavasztündér |
A Tavasztündér pont, mint az évszak
szeszélyes és hisztis. De óvatosan köszönt rád, nem tolakszik, kedvesen
simogató fénnyel üdvözöl. Ahogy beszél, füledben madárcsicsergésként
visszhangoznak szavai. Üdítően hat rád, napfényt csen a szemedbe, langyosan,
lágyan csókol. Ujjaival felborzolja a szőrt a karodon, hajadat összegubancolja.
Könnyeden
lépked, elegáns és mindig friss. Lenge, színes ruhát hord, puha a bőre, kicsit
mindig kócos. Néha bohókás, néha egészen komoly. Remek a humora. Felelőtlen.
Megnyerő.
Művész.
Tájképet fest, aktot rajzol, zenét komponál, regényt ír. A szépség rabja..
Zsigerből hódít, a nem szó ismeretlen számára.
Intelligens.
Hedonista. Sokat iszik, gyümölcsös borokat, érett pálinkát. Sokat dohányzik.
Játékos. Szeszélyes. Hol vízesésként önti rád cseppfolyós bánatát, hol viharos
szélként lökdös a zöldellő fák között, hogy aztán tavaszi virágcsokorral
engeszteljen ki és emeljen a kék égre.
Ne hidd,
hogy csak te vagy neki. Szíve helyett fényeket, szavakat, érintést ajándékoz.
Virágról virágra repül, édes mosollyal az arcán beporoz, és elsuhan. Terhek
nélkül él. Nincs múltja, nincs jövője, csak jelene. Könnyen jön. Felkap,
elsodor, összezavar. Könnyen megy. Összetör, kiábrándít, elejt és felejt. Csak
Te nem felejtesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése