Neked adnám

Játszani hívtál, nyitottad rozsdás kapum
pajkosan messzire dobva vértjeinket.
Most mégis kegyetlen csended vállamra ül
s úgy leszek, mint egy rozsdás kályha,
mibe belegyújtani is oly hasztalan.

Neked adnám ezt a verset, ha kérnéd
ezt az egyet mind közül, pedig nem is kérte.
Adnék neked mellé könnybe ázott megkopott éveket
adok zenét, verset, színes képeket,
zengő metaforát, szerelmes rímet, hogy végül: magam adjam.

Távol vagy tőlem és olyan elérhetetlen,
mint éhes vágyad meztelen óceánja.
Képzeletem hívja életre szelíd és vad ölelésed,
ahogy tágra zárt szemekkel sírok utánad,
s álomba zuhanva illanok el csókodba.

Ha visszatérsz festek neked csillagot,
hajnalban felkelt napot,
felhők tövéből mutatom meg neked a világot.
Talán még szivárványt is terítenék lábaid elé,
ha nem hullanál mezítelen régi szerelmek mohó kútjába.

Mire megszeretlek, már nem leszel

Szeretünk és lökdösődünk. Szeress, hogy ellökjelek, megszeretlek, hogy eltaszíts. Így megy ez, mint a gyerekek, csak lökjük ide-oda egymást. Csak játsszuk az örök játékot, egy lépést előre, egyet pedig hátra. Ha vallasz, én tagadok, ha kérdezlek, te elnémulsz. Itt vagy, és közeledsz, de mire kinyújtom a karomat, már hátrébb vagy egy lépéssel. 

Mikor megfognád a kezemet, az kifolyik a kezedből, mire derekamra kulcsolnám a lábadat, te már nem vagy sehol. Mire kinyitom a kaput, te bezárod, mire ragaszkodni kezdesz, én leválok. 

Itt vagyok, de ha túl sokat akarsz, elbújok a sarokba. Inkább ne is érints meg, mert mire élvezni kezdem, te már a másik fiú ágyában henteregsz. Mire szemedbe fúrom tekintetem, te elfordítod a fejed, mire ajkamhoz tapadnál, én már más ajkán csüngök. 

Ha várom, hogy megsimogass, te pofon vágsz, ha várod, hogy megüsselek, csak ölelni tudlak. Mire szabadságot akarnék, te az ágyhoz kötözöl, mikor már félek, te bátran a képembe nevetsz. Mire elvárok, te már nem adsz, mire döntesz, én már érdektelen vagyok. Ha itt vagy, már nem kellesz, ha itt vagyok, már nem kellek. 

Mire megszeretlek, már nem leszel itt, mire megszeretsz már másért epekedek. És ez így megy örök játékként, mintha csak eltáncolnánk a soha be nem teljesülő szerelmet.