Ez még nem a halál

Hirtelen suhant el a Nyár,
össze sem csomagolt, csak ment.
Nyomában az ősz szökött
hidegen, békétlenkedően,
gyászköntössel.

Sebeimet nyaldossa,
a keserűen sós ízű emlékezés.
Testembe rajzolnak repedéseket
a gonosz démonok ijesztő árnyai.
Hasztalan szavak marják testem,
gerincem csigolyánként falják.
Megváltásra várva hidakat sodor
sercegő fényén látom reményem.
Ülök, mint ki már bevégezte dolgát,
hajszolom az időt,
rohanok, elesek, zuhanok, lebegek,
szaladok, remegek.

Önfeláldozás ámítása
fehér port hint kifolyt szemeimre.
Csak a csendem sikoltoz,
harsog, ordít, rikácsol, üvölt.
Míg igazak álmát alussza
mély magányában a Föld.
De ez még nem a halál,
ha beleszakadok is van tovább.