Volt egyszer egy gyerekkor, és
volt benne két gyerek. Egy fiú és egy lány, testvérek voltak. Legalábbis ők annak
érezték egymást. Amikor a szüleik elmentek és magukra maradtak mindig játszottak,
játszottak táncdalfesztiválosat, és énekeltek ismert slágereket magnóról. Megválasztották
a diszkó királyt és királynőt. Ilyenkor előkerültek legszebb ruhák, a piros
rúzs és anya magas sarkú cipője is. A lány egyszerű
kis nyári ruhában, lófarokba tűzött hajjal utánozta, amit a tévében látott az
énekesnőktől. Órákig próbálták az anyja ruháit, felelevenítve mozdulatait.
A fiún soha
semmi hivalkodó vagy különös nem volt, ő nem akart csillogni, akár el is
tűnhetett volna a nővére mellett, bekebelezhette volna a hétköznapiság langyos
áramlata. Egyetlen varázspálcája az anyja Sasson hajkeféje volt, amiből képzeletbeli mikrofont
csinált. De ahogy fellépett a színpadnak álmodott fotel karfájára, átváltozott.
Régóta nem vágott, sötét haján játékosan csúszkált a nap, arcélein táncolt a fény, és a szeme barnasága
világított. Egyik lábáról a másikra nehezedett, a nadrágja szélét markolászva,
arcán titkos mosollyal dalolászni kezdett. Neki nem ment olyan könnyen a produkálás, mint testvérének. Félve, leszegett fejjel kezdett énekelni. Megvolt az a rossz szokása, hogy
mindig csukott szemmel énekelt, hogy igazi diszkó királynak érezhesse
magát. Ekkor már tényleg csillogott,
annyira, hogy már semmi más nem látszott a szobában csak ő, ahogy lassan,
szemét behunyva énekelt a gyermekkor határtalan képzeletére, a végtelen
fantáziájára bíztva magát, amitől minden élő és színes lett, a szivárványon
túlra énekelte magát. Egy édes, meleg helyre, ahol nincs gond, és bánat, ahol a világ újra
színes és tiszta. Ahol megérint a varázslat. Ahol az álmok valóra válnak.
Ahol lehet hinni a csodákban.
A zene végig kísérte gyermekkorukat,
és közös éneklések közepette lassan tovaszálltak az évek sok-sok együtt megélt
élménnyel együtt, de cinkos pillantásukban mai napig ott ragyog a varázslat.
Ha behunyom szemem néha-néha még
hallom őket, ahogy holtig tartó hűséggel a két testvér együtt fújja a nyáresték
dalát.
