2016. október 31., hétfő

Ha egyszer elmegyek

Ha egyszer elmegyek,
Nem kellenek a fekete lovak.
Ne kössetek fekete bokrétát,
S gyászhuszárok se álljanak,
Sorfalat nekem.
Sirató asszonyok éneke se zengjen
Ódákat emberségemről.

Ne hazudjátok, hogy jól nevelt voltam,
Csak mondjátok: ember voltam.
Engedjétek szabaddá lelkem,
Hagyjatok angyalokkal táncolnom.
Mécsesek imbolygó fényébe,
Szavaljátok versem utoljára.
S bíborba borult remény azúrjain
Kísérjetek az ismeretlen szirtek felé.



2016. október 29., szombat

Mond, milyen színe van a halálnak?

Mond, milyen a halál csókja?
Bíborfényben pompázó, fényesen csillogó, halkan elandalító,
Vagy fekete, mint a sötét hideg éj, visító akár a háborgó szél?

Mond, milyen a feledés dallama?
Lágy és tiszta, csengő dallam, mely angyalok ajkáról száll tovább,
Vagy keserűen vontatott, mely az elmúlásba torkoló?

Mond, mit fogok érezni, amikor lecsukod szemeim?
Haragot, dühöt és félelmet,
Vagy azt, hogy mindent úgy tettem, ahogy szerettem volna?

Mond, viaszillatú lesz a pillanat majd, amikor magamhoz ölelem a csöndem?
Szelíd gyertyák sárga képe köszönti majd elmúlásom,
Vagy a hold is gyászruhát öltve nyugalomra inti a csillagokat?

Mond, lesz pompázó krizantém a sírhalom?
Leszórt lombja az ősznek takarja majd,
Vagy elszáradt virágkoszorú fon bánatot a néma sír köré?

Mond, milyen színe van a halálnak?




2016. október 5., szerda

Az éjszakai lány

Az éjszakai lány szíve nem bont szerelem-virágot,
Afrodité teste a pénz cédája lett.
Lelkét nem tárja ki, csak formás lábait,
s lábai között, borostás férfiak izzadnak.

Mennyországra várva drága percekért,
a rotterdami kirakatban az érintés eladó.
S jöhet már bárki, bármi és akárhány
a kéjenc vágyaknak szabott ára van.

Fekete lakkcsizmák koppannak az éjszakában,
falatnyi semmiben a szépség üzletté silányul.
Miközben Ophelia csókját árverezik
egy moszkvai kupleráj mélyén.

S ha megfizeti bárki a teljes összeget
eljátssza néki, hogy ő is élvezetet.
A szerelemért hasznot húz mindenki,
hogy az üzlet végén a szennyet
hervadt virágként gyehennára vessék.

Pénzsóvár ígéretek, lélektelen mosoly
között adják-veszik a szerelmet az éjszakában.