Úgy marja a bőröm, ha nem érsz hozzám, hogy azt hiszem belekaparom neved.
÷
Ajtók... ha kilépek, meghalok...
Ablakok.. ha kinyitom, szállhatok...
÷
Összetörés ez, és mássá születés. Zúgó, kavargó és rémisztő örvény. Csöndben és büszkén, akár egy isten... Messze van, fölötted, alattad, főképp benned.
÷
Feltörtem a pecséteket, és észre sem vettem, hogy teljesen magamra maradtam velük.
÷
apály és dagály között van a gyilkos közöny...
÷
Már nem hazudok magamnak, de hazudok neked, hogy nincs rád szükségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése