gondolatok...

Oly szótlanul üvöltöm amit nem hallok, azt hiszem megsüketülök bele.
Úgy marja a bőröm, ha nem érsz hozzám, hogy azt hiszem belekaparom neved.

÷

Ajtók... ha kilépek, meghalok...

Ablakok.. ha kinyitom, szállhatok...

÷

Összetörés ez, és mássá születés. Zúgó, kavargó és rémisztő örvény. Csöndben és büszkén, akár egy isten... Messze van, fölötted, alattad, főképp benned. 

÷

Feltörtem a pecséteket, és észre sem vettem, hogy teljesen magamra maradtam velük.

÷

apály és dagály között van a gyilkos közöny...

÷

Már nem hazudok magamnak, de hazudok neked, hogy nincs rád szükségem.

Suttogók

Hívatlan vendégek érkeznek. Együtt nézik a plafont, a sarokban az árnyék feszülten figyeli a pillanatot. Huncut üvegszilánkok törik meg fényt, még játszanak egy kicsit, de egy pillanat múlva már el is csendesednek a földön. Suttogásokat a vércseppek jajkiáltása szakítja félbe az éjszaka utolsó óráját, megtalálják helyüket a padlón, ahol könnyedén szétfolynak. Csak várnak, várnak … majd a suttogók elhagyják a szobát.