Nem kérem tőled, hogy légy az őrangyalom, csak vigyázd az álom. S ha olyan helyre érsz, hol azt hiszed, nem találsz rám, én bekötném szemed, megfognám kezed, és úgy figyelném minden lélegzeted. Nem kell hazudnod, hogy lelkemhez érhess. Nem kellenek kábító, szép szavak, ha szólsz, olyat mondj, mint senki másnak.
Taníts meg forrásvizet kezedből inni, táncolni hamvaszöld mohán. Pillanatba sűrített vággyal égni és olvadni. Az éj bársonyába s gyönyörtől kifulladva mezítelen testtel hullni karjaidba.
Nekem nem kell, hogy lehozd a csillagokat, inkább vigyél fel hozzájuk magaddal, majd hagyd, hogy a mélybe rántsalak magammal, azért hogy megmutassam a sötétséget, hogy megtudhasd, mitől védj meg.