Amíg várok rád

Hány könnyet kell még ejtenem, hogy kiszáradjak?
Hány órát vagyok tűrni kénytelen magamba zárva?
Hány nappalt kell még túlélnem, hogy felnyisd a szemem?
Mennyi értékem vesz el, amíg várok rád?
Mennyi ölelő karban kell elvesznem, hogy te légy az ölelés?
Mennyi ima kell még, hogy visszatérj a néma csendből?
Miért bújtatlak el magam elől, ha folyton téged kereslek?
Miért haltak el a kérdések válasz nélkül?
Miért gyászolom oly soká a bennem túlélőt?
Ha ezt egyszer megtudom, többé nem kell várnom rád.

Szerelem és más fura szavak

Nem kérem tőled, hogy légy az őrangyalom, csak vigyázd az álom. S ha olyan helyre érsz, hol azt hiszed, nem találsz rám, én bekötném szemed, megfognám kezed, és úgy figyelném minden lélegzeted. Nem kell hazudnod, hogy lelkemhez érhess. Nem kellenek kábító, szép szavak, ha szólsz, olyat mondj, mint senki másnak.
Taníts meg forrásvizet kezedből inni, táncolni hamvaszöld mohán. Pillanatba sűrített vággyal égni és olvadni. Az éj bársonyába s gyönyörtől kifulladva mezítelen testtel hullni karjaidba.
Nekem nem kell, hogy lehozd a csillagokat, inkább vigyél fel hozzájuk magaddal, majd hagyd, hogy a mélybe rántsalak magammal, azért hogy megmutassam a sötétséget, hogy megtudhasd, mitől védj meg.