melyben halkan dübörög a vágy
hívogató hangja elcsábít
s eggyé válik enyémmel
és amikor belépsz sötét szobába
felizzik bennem a vér
bőröd kelméje
felettem ragyog
égő boldogságtól
szaggatott mosolyod
zihál a csókon át
patinás fénye
csorog ajkadról
magadra aggatod
borzongás bíborát
harapva tépi szét
ajkaim selymét
édes mézeként
nyalva-falom ízét
kérve kérem
még és még
harapj szét
folytasd kérlek
a fülem tövén
őrült dörömbölés
nyakam ívén
harapj kérlek még
…
lopd, rabold a levegőm
tépj, harapj belőlem, had fájjon
egy kis édes falás
lángoló szívdobbanás
kihagy az ütem már
dobhártya pattogás
ütemre ver
minden életet mer
veled és velem
álomba zuhanunk
bennem és benned
nem tudni
én vagyok-e vagy te.
