Ma csak álmodom, hogy hajamba túr a kéj öt ujja, megragad, magához húz. Búgó hangon báj-dalát fújja. Vasbilincset selyemporrá zúz. Bőrömbe marnak szép körmei, érzékei véresre hasítják tudatom. Ereimben gőzölög a vér, cukros-mézes vágyat ajka szüli, lüktetése húsomig elér és izmaimban hévvel megfeszül. Meztelen testébe öltöztet, lehelete elárassza bőrömet. Elpárásítja tekintetem, és Ő csókolja számba igét.
Holnap ismét valóság lesz, hogy testünk zakatoló ritmusát nyögi a csend, az összegyűrt lepedő fodrain lángok égnek, ahogy birtokoddá válok egészen. Majd ismét szilánkokra robban a világ, ölelkezésünk szenvedélye égig érő tűzbe ránt, tested körül ölel. Sóvár gyönyör feszíti testem, megszédít, elrepít, forrongó tengerbe merülve, kortyoljuk majd egymást. Felizzok, ahogy ajkad testemre becézve borul. Ujjaimmal ismét vágyakat rajzolok meztelen bőrödön. Véred bennem tengerré feszül, hangod morajlása remeg, s halk szavad ott legbelül majd ismét viharként tombol. A küzdelem homállyá fakítja a fekete mindenséget. A szerelem könnyeiben alélva fürdik majd, mint beteljesült vágyakozás ledér bölcsőjében ringó izzó lélek. S egy pillanatra a világ megáll…
Lobogásunk elcsendesül, minden elnémul, a zene is elhalkul, kitárult a végtelen. Szívünk lassuló dobogása tölti ki a csöndet, ahogy ölelő karjaink fonása ad örök védelmet.
