Szorongás

Vannak pillanatok, amikor leül mellém a szorongás. Utcasarkok mögött vár, ajtók mögül leskelődik, hiába rejtőzködőm mindig rám talál. Furcsa játék ez: csak ül mellettem, mintha ezer éve szeretőm lenne. Oly természetesen, miként benned is örök törvény szerint lüktet a vér. A szorongás ezer színű ölelésekor igazi érzések bújnak meg átkozott álarcok védelme mögött, felsértett lélek kérget növeszt és ilyenkor a valóság mérlegén sírni tanít.