Mit tudhatod

mit tudod te
milyen az
mikor
az arcodra-nyíló éjszaka csöndje
üvölti fülembe
a nappalok elzárt kínját

mit tudhatod
milyen az
mikor
táguló pupillám
sikítja
a torkomra
forrt undort

mit tudod te
milyen az
mikor

bűnjeleket rajzol
körém
a kiszolgáltatottság

mit tudod te
milyen az

égni
karokban
pokolban
dalokban
fényben

te nem tudhatod
mi ad erőt
mikor

szűkölve szívom
tüdőmbe
az éltető levegőt

s most, hogy elmondtam neked

ha értenéd is
ne félj
többé nem mutatom

Te csak táncolj!

Halld meg a dalt, értsd a szövegét, érezd a ritmusát, gyere fogd meg kezem s érezd át te is. Érezd a dobot, s mozgasd meg rá tested. Hunyd be szemed, ne is láss mást, ne érdekeljen mások tánca, ez a ritmus, ez dal most a tiéd.

Érzed a ritmust, s tested a dobbal összhangban van. Behunyt szemmel érzékeled igazán a világot, mikor érzelmeid dominálnak, mikor mással nem foglalkozol csak önmagaddal. El vagy foglalva önmagad világával. És ez így van jól, mert ha egyszer abbamarad a dob, ha egyszer tested elveszti mozgását, ha egyszer fölébredsz a táncból, a benne kapott boldogságot majd tovább adod.

Érezd hát át, a létezés boldogságát, táncolj a dob ritmusára és éld át a tiszta egyszerű boldogságot.   És értsd meg, nem kell indok a boldogsághoz, hisz ha kicsit is nem a gondjaiddal foglalkoznál, ha végre megpróbálnád a világot más szemüvegen keresztül szemlélni, észrevennéd, ez a te táncod, ez te vagy!