Az élet különös, titkos vágyakkal kikövezett megállóhelyekkel teli. Mész, haladsz, száguldasz az úton, aztán jön egy pihenőhely, találkozol valakivel és innentől bárki lehetsz. Nem is számít, hogy valójában ki vagy, senki sem kérdezi. Úgyis tovább haladsz az utadon néhány perc, vagy óra múlva. Ezért bárki lehetsz. Nem tudod, melyik pillanatban hullott le gátlásod a padló hideg kövére. Nem tudod, hol kezdődött a forró ölelés. Itt és most nem kell adni. Csak elvenni kell. Elvenni egy másik érintését, testének melegét, szapora lélegzetének hangjait. Nem kell adni, nem kell figyelni, nem kell gyöngédnek lenni. Csak magadra kell figyelni és elvenni kell, csak magadnak adni mindent, amit a pillanat adhat. Csak te számítasz. Ösztönös vagy, önző és erőszakos. Ő ugyanilyen. Ő ugyanúgy csak elvenni akar minden, ami téged azzá tesz, aki valójában vagy.
