A Jégkirálynő

Jégkirálynő mindennap rózsaszínű selyemágyneműk közt ébred. Felkel, kitipeg a rózsaszínű fürdőszobába. Belenéz a tükörbe, és műmosolyt varázsol az arcára, vakító fehér foga megcsillan a tükörben. Majd műreggeli müzlivel, instant kávé. Vissza a fürdőbe. A gépzene üvölt a rádióból. Illatos-habosrózsaszín fürdőt vesz, pihe-puha törülközőbe burkolózik. Majd felteszi a póttincseit, felragasztja a műszempillát, megigazítja a műkörmein a csillogó rózsaszín körömlakkot. Majd műanyag szín a szájra, a szemre, egy gyors pillarebegtetés közepette egy elégedett pillantás a tükörbe. Maga a tökély mosolyog vissza.
Dudaszó a rózsaszín ház rózsaszín kerítése mögül. Fekete Audi, benne műmacsóval. Jégkirálynő leszalad, egy műpuszi anyunak, egy műpuszi apunak, ajtó bevág. Csók macsónak, az aranyláncok összekoccannak, fogak villognak, pillák rebegnek, szívek hidegek.
Iskola, kacaj, mobilok, szoknyák, virágok, muffinok, pillangók. Jégkirálynő vonul.
Szigorúan kiszámított mozdulatok, mosoly, finom csípőriszálás, és mindenekelőtt lenéző tekintet. Délben műanyag ebéd, csirke, saláta, pink tányér, jeges kacaj visszhangzik a csillogó étteremben.
Majd fekete Audi jön, megy, haza. Jégkirálynő partyra megy. Rózsaszín miniruha, dupla-soros műszempilla, és flitteres körömcipő, kettővel több műtincs. Megvillantja mosolyát a tükörnek. Nem sikerül. Újra próbálja, de nem megy. Jégkirálynő kicsit furcsának találja ezt, de aztán elindul.
Villabuli, kokain, vodka, speed és jacuzzi, pálmafa, koktél. Has behúz, mell kidob, fenék kitol, láb tipeg. Szex a hátsó ülésen a haverokkal. Jégkirálynő nem érez semmit, mintha megfagyott volna. Átsiklik.
Fekete audi, gyors, száguld, hazafelé. Jégkirálynő hazamegy. Gondosan lemossa a sminket, kibontja kontyát, leszedi szempilláit, megigazítja a szilikont a mellében. Benyúl a fiókba. Nem érti ő sem. Illatos papír, bolyhos toll, lila tinta. Levelet ír. Próbál, de nem megy neki. Csak egy mondatot tud leírni: " Nem értem, miért van ilyen hideg mindig...".
Már a keze is majdnem teljesen kihűlt. Lemegy az apja szobájába, pisztolyt keres. Megtalálja, nézegeti. Nem jó, az is műanyag, műanyagok a golyók is. Sebaj. Benyúl a kisszekrénybe. Pengét keres. Talál. Bátorság, nagylevegő, hideg. Jég szétnyílik, bőr felhasít, vér kiserken, a rózsaszín fürdőszoba kihűl, már nem makulátlan többé.

Négy évszak: A Tél

A tél királynője nem kérdez. Ha nem nyitsz ajtót, betör. Hoz havat, és hideg szelet, és közben észrevétlenül valami bágyadt melegséget is a lelkedbe. Határozott, mostanában kiszámíthatatlan, igazi uralkodó jelenség, talpig nő, szemeiben az elmúlás halvány fénye csillog. Legtöbbször komoly, de ha néha feloldódik hosszú hócsatákat lehet vele vívni. Mély fájdalommal és örömmel él. Öntörvényű és végtelenül makacs.

Fekete-fehér a ruhája, súlyos a cipője. Elegáns, és erőt sugárzó a megjelenése. Olykor komoly üzletasszony. Kitartó, szívós, éles eszű.

Ölelése kemény, védelmező. Csókja álmos és elnyúló. Arca rideg, hajába hópelyhek ragadnak. Kívülről jeges, mégis őszintébb, emberibb, mint bárki más. Sosem hazudik, inkább kíméletlenül őszinte. Nehezen szeret de akit beenged, azért az életét adná.

Belül, a hideg felszín alatt mélyen elrejtve fényes titkokat őriz. Lehelete forralt bor illatú, nyakán színes sál. Tenyere ezer apró csodát ígér, szavai kimértsége mögött lappangó szenvedély hullámzik.

Nehéz a humora, de ha ráérzel, lehet vele nevetni. Kicsit mindig bánatos, sokat beszél a halálról. Természete foglyul ejt, nehezen enged.

Nem hagyja magát megcsalatni, kemény és kitartó szerető. Egy Tél mellett megnyugszol, és a hosszú havas esték végtelen álomba nyúlnak mellette.